Bácsborsód
Bácsborsód
A község területén lelt szarmata és kelta tárgyak nagyon régi, több évezredes településre utalnak. Még a honfoglalás után is áthaladt rajta egy fontos kereskedelmi útvonal.
Okiratban először 1333-ban, Károly Róbert királyunk uralkodása idején említtetik Borsódszentlőrinc néven. Ekkoriban a Becsei család birtoka.
A „borsod” a „bors” személynévből származik, a nyelvérzék azonban átvonta a „borsó” szócsaládba. A „Bács” előtagot – számos Borsod nevű helységtől megkülönböztetésül 1897-ben kapta. A török hódoltság alatt népes település volt, ezt bizonyítja a kalocsai érsekség 1543. évi dézsmajegyzéke. Az itteniek négyszer annyi adót fizettek, mint a kalocsaiak.
A török hódoltság alatt magyar lakosságát délszlávok váltották fel (1572). A török kiűzése után a falu rövid ideig a határőrvidékhez tartozott.
1697-től Buttler János várkapitány tulajdonába került, aki 1725-ben eladta Hammerschmidt Jánosnak. Tőle még abban az esztendőben megvásárolta a Latinovics-család két tagja Latinovics Dániel és István.
1781-től nagyarányú telepítések kezdődtek. A földesurak a falut magyarokkal népesítették be. A Latinovicsok az 1848-as szabadságharcban kivétel nélkül a magyar ügy oldalára álltak.
A világosi fegyverletétel után anyagi helyzetük megrendült. Három kastélyuk ma is áll, egyikben a híres Őszi Napfény Szociális Otthon helyezkedik el.
Az I. világháború után a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz tartozott. (1918–21) A II. világháború után német lakóinak többségét kitelepítették Németországba. 1950-ig Bács-Bodrog vármegye része.
A település Címere
Címere: álló, kerek talpú pajzs, kék mezejének zöld halmán jobbra néző és jobbra forduló, vörössel fegyverzett, ágaskodó, kettős farkbojtú aranyoroszlán lép jobbra. Mellső mancsaival enyhén jobb haránt helyzetben fekete öklelő kopját tart előre, melyen fecskefarkú vörös zászló leng. A kopjára (fejével a zászló felett) balra fordulva sziszegő zöld kígyó tekeredik és ölti fullánkját az oroszlán felé.
A pajzs felső élén vörös bélésű, aranyszegélyű és -pántozatú, természetes mázú tornasisak fordul szembe, nyakában aranyszalagon aranymedállal. A sisakon ruta alakú rubinokkal, kerek (páros) smaragdokkal s tégla formájú zafírokkal ékesített abroncsú, nyitott, ötágú, arany gyöngyöskorona helyezkedik el, sisakdíszül az első, a harmadik és az ötödik ágából egy-egy zöldellő tölgyfa növekszik.
A foszlányok jobbról vörös és arany, balról kék és ezüst színűek.
Bácsborsód címere beszélő címer (tessera loquens), amelyben a kék mező a természeti adottságokra, az évi napfényes órák magas számára és a lakosság békés, békeszerető voltára utal. A zöld domb a táj viruló termékenységét, a terület ősidőktől számítható lakottságát, s az egykor fontos közlekedési szerepét (itt haladt át az ún. sóút) jeleníti meg, és arra is emlékeztet, hogy a települést először említő peres irat szerint a fennforgó ügyben e földre kellett esküt tenni (iurare super terram).
A zászlós kopját tartó aranyoroszlánt az itt leghosszabb ideig birtokló, a település érdekében sokat munkálkodó, Cattaro vidékről (1725-ben) ideszármazott, a török idők utáni újratelepítést végbevivő, a községben több szép műemlék jellegű kastélyt emelő, sírkápolnát építő, történelmünkben jeles szerepet játszó Latinovics család címeréből származik, jelezve a település irántuk érzett nagyrabecsülését.
A kopjára tekeredő kígyó egyrészt a Kígyós-patak képi megjelenítése, másrészt a történetiségben az első név szerint ismert birtokosokat, a Becse-Gergely nemzetséghez (női ágon) tartozó Becsei-Töttösöket juttatja eszünkbe, akiknek a címerében (a cölöp helyén) szintén kígyó tekergőzött.
A zászló vörös színe figyelmeztet arra, hogy első említésekor a falut Borsodszentlőrinc (Borsoudzenthleurynch) névvel nevezték meg, azaz temploma Szent Lőrinc vértanú tiszteletére volt szentelve, akit elevenen sütöttek meg, így kivégzésének módját és mártíriumának tényét egyaránt megjeleníti e szín.
A sisak, az újabb idők heroldi gyakorlata szerint mindazoknak emléket állít, akik valaha is - de kiváltképp a két világháborúban - a hazáért hősi halált haltak, a korona pedig a települési autonómia, az önkormányzatiság szimbóluma.
A koronából növekvő három tölgy arra a három, több száz éves tölgyfára vezethető vissza, amelyek lombjai alatt bizonyos hagyomány szerint IV. Béla király is megpihent (amennyiben a község tatárjárás körüli neve valóban Háromfa volt), más hagyomány szerint II. Rákóczi Ferenc fejedelem talált enyhet alattuk.
A jobb oldali vörössel és arannyal leomló foszlányok a régmúlt idők gazdagságára, a magyar és a török birtokosoknak, az egyháznak fizetett magas járandóságokra, a kék és ezüst a bal oldalon az ínséges időkre, a tatár és török pusztításra, a sokszoros nádori és királyi eladományozásokra, az elpusztásodásra utal. De mert a jobb oldal az élet (vörös) és a bőség (arany) mázait tartalmazza, egyben a jövőbeli felemelkedésbe vetett hit zálogát is képezi.
